Botlik Lívia:
Ha...
Ha karodba zársz, megnyugszik a szívem,
Ha szemembe nézel, elveszek mélységében.
Ha kimondod a nevem, ezer tavasz jön el,
Ha megfogod a kezem, a nyár virágot nevel.
Ha érzem érintésed, mint ha napsugár simogat,
Ha rám mosolyogsz, ragyogó fény hívogat.
Ha velem vagy, kivirulok, boldogan szárnyalok,
Ha veled vagyok, odafentről nevetnek az angyalok.
Ha melletted ér a hajnal, mosolyog a perc,
Ha karodban alszom el, álmom Te lehetsz.
S bár mindenki álma így válna valóra,
Maradna ily boldog minden áldott óra,
Mert mióta léted bennem újjáéledt,
Szerelemmel tölt el minden eljövendő élet,
Hitem minden nappal újul, erősödik,
Látom a jelent, a jövő most kezdődik.
Előttünk az út, mit csak kettőnknek írtak,
Nekünk, kik már lassan semmiben sem bíztak,
S mégis, most Te és én, ketten a semmiből,
Életet adunk és kapunk egymásnak lényéből,
Én Veled vagyok egész, Veled újra élek,
Nincs már olyan utam, melyre Nélküled kell lépjek,
Te vagy a fény, a remény, a hit, a szerelem,
Te vagy, mi hiányzott lelkemből, Te vagy az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése