Amikor elfárad a lelkünk, a negatív érzések átveszik rajtunk az uralmat, és minden reményünk sötétségbe borul, ereszkedjünk mélyen szívünk belsejébe és gondoljunk a Jóistenre. Szóljunk hozzá imával, és engedjük, hogy jelenléte elringasson. Nyissuk ki szívünk kapuját, és engedjünk be annyi fényt és melegséget, hogy lelkünk ránk találjon. Legyen velünk a hála, az elégedettség, és az a korlátlan szabadság, amit ilyenkor érzünk.
(Deverdics Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése