Szívem mélyére ereszkedem. Itt béke van, megnyugvás, elfogadás és meglátom a remény sugarát. Ebbe a reménysugárba megkapaszkodva, rájövök, hogy soha nem vagyok egyedül, mert a Jóisten mindig fogja a kezemet. Ő az, aki mindig tárt karokkal vár és lehetőséget ad arra, hogy bármikor csatlakozhassak hozzá. Megengedi, hogy társává váljak, eszközöket biztosít, hogy jó érzéseket, kellemes gondolatokat, szép szavakat adhassak a világnak. Segít, hogy elmondhassam a tapasztalataimat, milyen az, amikor az elme játékából leereszkedünk szívünk csodálatos világába. Átnyújtja nekem a lélek erejét, az alázatosságot. Képessé tesz egyszerűen, őszintén, tisztán és végtelen szeretettel örömet adni. Másokat előreengedni és magamnál fontosabbnak érezni. Segít a nagyképűség fölé emelkedni, lehajolni, Isten elé letérdelni. Alázatossággal legyűröm az egómat, a kisebbségi és magasabb rendű érzéseket. A büszkeséget, az irigységet, a féltékenységet feledem, tisztának, békésnek, értékesnek érzem magam, mert ilyenkor a lelkemmel vagyok.
(Deverdics Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése