Boda János: Engedd, hogy mindig csak téged szeresselek
Nem érthetsz meg engem teljesen,
mert én más csillagzat alatt születtem.
Csak fogadj el engem ilyennek,
és szorítsd meg erősen a kezemet.
Óvón érintsd meg arcomat.
Ugye, látod benne magadat?
Engedd, hogy a magasba emeljelek,
hogy mindig, mindig csak téged szeresselek.
Légy mindig, minden nap mellettem,
hogy ne éljek úgy, mind megannyi nincstelen.
Van éppen elég szörnyűség e világon,
légy te az enyhet adó, meleg borogatásom.
Add nekem szíved elzárt, féltett rejtekét
és én reád csókolom hűségem örök pecsétjét.
Engedd, hogy mindig, mindig csak téged szeresselek,
hogy létem utolsó perceiben majd a te öledben hunyjak szemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése