Fájdalmasan gyönyörű...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fájdalmasan gyönyörű...

 

Fájdalmasan gyönyörű a Nyár,

és látom, ahogy haladna már,

pedig még jóformán meg sem érkezett,

csupán pár forró napot tévedett...

Esőszagú fűben járok,

mindig valamit találok,

Csodát, harmatos virágkelyhet,

két kisbogárnyi szerelmet.

Mezítláb futok a parton,

távoli hajón egy sanzon...

dallama oly keservesen szép, hogy

szívemig mar, szinte kínoz.

Porcukorfelhők egy nagy kék levesben,

kétkanállal mind megettem,

úgy faltam magamba az Édes Álmot,

mint kisgyermek a sok nyalánkságot.

Szemeim az égre emelem,

pilláim súlytalan táncot járnak,

Isteni Csodákat, Mennyei Festményt

rajzolnak az Angyalok,

nekem is tetszik, amit látnak....

💗

(Frenyó Krisztina)