Legyek a csended!

 

Legyek a csended!

Legyek a csended,
ha más nem lehetek,
néma ajkadon, egy halk sóhajtás lehet.
Amikor minden nesz elhalkul,
s a fényözön is megfakul,
hadd legyek a csended,
engedd, hogy az legyek!

Legyek gondolatod,
ha reggel felkelek.
Képzet szüleménye, mint mohazöld lombozat,
elmúló évszaknak csendes feledése,
s zúgó tengereknek puha ölelése.
Hadd legyek a gondolat,
hagyjad, hogy az legyek!

Legyek a mindened,
mindig a tekinteted.
Mese, mi kisgyermek szívét melegíti,
víztükör, miben az ég s a föld belefér,
dallam, hol minden lélek összeér.
Legyek a mindened,
ó, kérjed, hogy az legyek!

(Szentes Zsófia)