Amikor

 

Amikor

Amikor még nem tudtam, mit keresek,
már akkor éreztem a rejtélyes titkot.
Rám várt egy érzés, mi néha oly idegen,
és átsegít most minden elesett reggelen.
Mióta a csendes szó megzavart,
azóta hallom a némaság zaját.
A sejtelmes ősi dal mindegyre fölkavar,
és érzem, hogy már semmi nincs,
ami engem örökre fogva tart.
Kerestem egy arctalan arcot,
mi ismeretlenül sem volt idegen.
Kerestem egy mozdulatot,
mi irányítaná balga sorsom,
és a nyomorult napokat könnyebben viselem.
De már régóta tudom, hogy ki vagyok,
és kit rejt az arctalan arc.
Kérdésekre mindig vannak jó válaszok,
hiszen
hajnalonként megsúgják a drága angyalok.

(Szentes Zsófia)