Az élet szépsége sosem lesz harsány. Mindig csendben kér majd bebocsátást. Megbújik a reggel fényében, a járda halk kopogásában, a napfényben vagy az ébredő természet csodájában. Halk az ölelés, a sóhaj, a vágyakozás és várakozás. Halk egy kézfogás, egy pillantás, és halk maga az élet. Igen. Ami szépség körbevesz mindig csendes, és bizony sokszor álruhába bújik. De ott van melletted, benned.
(Theodorovits Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése