Egyszer majd a szó kevés lesz...

” Egyszer kinősz majd az olcsó macsókból…

 

Egyszer majd megérted, valami igazira vágysz, nem csak egy üres, jól öltözött felszínre, egy elsuhanó álomképre.

 

Egyszer majd a szó kevés lesz, egyszer majd csak a tettek beszélnek.
Nem fogsz már hinni egy csábos mosolynak, csak annak, amikor valaki eléd áll és azt mondja: téged akarlak.

Kézen fog és magához húz, és most először nem foszlik semmivé, amikor átöleled. Akkor sem, amikor úgy érzed a legrosszabb önmagad bújt elő belőled, s a káosz közepén lehunyod a szemed. Ha kinyitod, ő még mindig ott lesz.
Egyszer majd valaki… maradni fog. Valaki, aki nem ijed meg az élettől, a szerelmedtől. Aki a támaszod lesz, a társad, a szeretőd, a csapattagod, a legjobb barátod.

Egyszer majd valakivel szinte eggyé válsz, egyszer majd a szíved… haza talál. ”



(EZita)