Vinném

Vinném

A ma kiterül a lábam elé.
De jó volna messze menni!
Valami új, láthatatlan felé,
rejtélyébe beletemetkezni!
A tél jégvirág pillanatából
elrohanni letisztult úton át!
S a végzet óriáshalmazából
lopni egy napsugaras órát!

És állni, várni mozdulatlan:
Istentől egy titkos ígéretet...
Ki újabban halaszthatatlan
dolgaiba belefeledkezett.
A távoli közel vihara boncol
bezárt jövőm ajtói előtt.
Lapját kopogtatom a sorstól,
mit számomra megjelölt.

És állok: kérdőn, meredten...
Úgy megérinteném a csendet!
S hogy lássa, mi fáj lelkemnek,
odatenném a világegyetemnek.
Bűnömet gyónnám, őszintén,
ömöljön belőlem a pohár...
Csak egyetlen csendem vinném
utamon magammal tovább!

(Csiki Melinda)