Égig érő béke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Égig érő béke

Holdfény

A holdvilág ezüstje csengettyű,
sápadt sugár hullik holt mezőre.
Bágyadt kis angyalkezek hintik szét,
pille-pihén lebben a fenyőre.

Csendesen jár, mint egy néma álom.
Csitt, nehogy összetörjön ez a kép!
Ezüstsapkás bércre ül a hamva,
mint mennyei béke, oly tündérszép.

Talán ott fenn, ahol él a lélek,
csillagokban bontja bágyadt szárnyát,
mint a gyermeknek angyali mesét,
az éjszakára teríti álmát.

(Liwet)