2017. február 10., péntek

Reményem fogadva

 
Reményem fogadva

Orcám ívén ajkamhoz ér
egy könnycsepp, parányi gyöngyszem.
Reményem hozzám hazatér,
boldog leszek, tudom, hiszem.

Napfény-illat múltat idéz
s vigaszom most a szeretet.
Oly menedék, mely megigéz,
megnyugvást nyújt, erőt, hitet.


(Orosz Andrea)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése