Elringatlak, Kedvesem...
Ha forró ölembe pihenni térnél,
csak szólnod kell, elringatlak, kedvesem.
S míg Te szenderegsz a halovány fénynél,
suttogva vallom meg gyengeségemet.
A szerelem nekem oly túlzott féltés,
mely által magamat gyötröm, kétkedem.
Bocsáss meg, női szeszélyem tán vétség,
de örök bizonyosságra éhezem.
Oly gyengédségre, becéző szavakra,
melyre mindig is vágyódom, holtomig.
Megnyugvást ígérő pillanatokra,
nap mint nap Veled, éltem végéig.
Mégsem szólok, fáradt orcád figyelem,
nyugodt álmod csendes boldogság Nekem.
csak szólnod kell, elringatlak, kedvesem.
S míg Te szenderegsz a halovány fénynél,
suttogva vallom meg gyengeségemet.
A szerelem nekem oly túlzott féltés,
mely által magamat gyötröm, kétkedem.
Bocsáss meg, női szeszélyem tán vétség,
de örök bizonyosságra éhezem.
Oly gyengédségre, becéző szavakra,
melyre mindig is vágyódom, holtomig.
Megnyugvást ígérő pillanatokra,
nap mint nap Veled, éltem végéig.
Mégsem szólok, fáradt orcád figyelem,
nyugodt álmod csendes boldogság Nekem.
(Orosz Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése