Őrizlek...

 

Őrizlek...

Úgy őrizlek én téged,
mint a hajdan volt meséket
őrzi még bennem az örök gyermek.
Téli estéken,
ha pihen a világ,
s fázva bújnak meg a madarak,
takaródul neked adom
minden legszebb szavamat.
Simogatnak téged,
amíg nem jön szemedre álom,
csak a szél dúdol majd halkan
odakint a fákon.

 

(Grigo Zoltán)