Nincs olyan, hogy vége. Attól, mert elköszönök, még egy kis darab ott marad bennem, belőled. Nincs olyan, hogy mától nem szeretlek, hisz minden mozzanatom Te rád emlékeztet. Hiába próbálnék elszökni, hiába próbálnálak magam mögött hagyni, olyat adtál az életemhez, amelyet örökre magammal fogok vinni. Jöhet bárki és bármi, Téged senki és semmi nem fog tudni kitörölni. Eddig csak hittem abban, hogy létezel, hogy egyszer megtaláljuk egymást és átéljük a csodát, s most már nem csak a képzeletemben élhettem át, hanem megmutattad, hogy mindez a valóságommá vált. Az út, amely idáig eljuttatott, fájdalmakkal és akadályokkal volt teli, viszont hálával tartozom minden egyes lépésnek, hiszen anélkül nem jutottunk volna el oda, ahol a szemeink összenéztek. S hogy mi vár ránk ezután? Most a csend beszél, amely többet mond minden szónál.
(Boros Bea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése