Gondolj néha rám

Gondolj néha rám
 
Gondolj néha rám.
Mikor rád ragyog a Nap
hintve aranyát,
s áraszt a kék ég alatt.
Mint szellő szállván,
hűst fuvallok arcodra,
s szíved gyöngyházán
versem ölel suttogva.

Gondolj néha rám.
Mikor felfénylik a hold
csendes éjszakán,
s mesélnek a csillagok.
Mint szelíd hullám,
álmaidat ringatom,
s dúdolom hozzád
azt a kedves dallamot.

Gondolj néha rám.
Mikor ajkad sóhaján
kidereng a vágy,
s két szemednek sugarán.
Mint sebzett madár,
hogyha lelked sírva száll,
s ha fáj a hiány.
Gondolj. Gondolj néha rám.

 
(Baranyai Attila)