Magamnak...
Én magamnak növesztettelek,
ahogy jéghegyet a sarkkörök,
mint alatta búvó tengerek,
hatalmas vagy bennem, és örök.
Új csillagok mindig születnek,
fénylenek, és egyszer kihunynak,
a magasban csendben elégnek,
majd porként a földre lehullnak,
Te a Nap vagy nekem, és a Hold,
mindig voltál, s mindig itt leszel,
múlhatatlan vagy és állandó,
mint az idő és a végtelen.
ahogy jéghegyet a sarkkörök,
mint alatta búvó tengerek,
hatalmas vagy bennem, és örök.
Új csillagok mindig születnek,
fénylenek, és egyszer kihunynak,
a magasban csendben elégnek,
majd porként a földre lehullnak,
Te a Nap vagy nekem, és a Hold,
mindig voltál, s mindig itt leszel,
múlhatatlan vagy és állandó,
mint az idő és a végtelen.
(Grigo Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése