Új világ
Mint gejzírből a meleg víz, oly szakadatlan
törnek rám az érzések, s kimondhatatlan
milyen erővel törnek át minden gáton,
vágtatnak hozzád csillagszánon.
Hiszek neked, elhiszem minden szavad,
hiszem, hogy lépted nyomán új hajtás fakad,
hiszem a szavaid zengő tisztaságát,
elhiszem szíved minden dobbanását.
Csillagokkal takarózom ma éjjel,
lelkemnek az éj kiváló menedékhely,
még sötét, de a sok kis fénytől nem kopár,
bennem is él több ezer szentjánosbogár.
Te vagy bennem minden kis megcsillanó fény,
Te vagy a tisztaság, a szelídség, az erény,
ha Te mondod elhiszem messze még a vég,
és elhiszem, hogy fölötted mindig kék az ég.
Rám törnek szavak, mondatok, sóhajok,
indulhatnék hozzád de nagyot sóhajtok,
hol talállak, hol a világ amiről álmodunk,
ahol szárnyt szárnyba öltve magasan szárnyalunk.
Én tudom e világ szívemben létezik,
minden szóval, hanggal lelkedbe költözik,
minden mosollyal ami tőlem fakad,
a szekerünk lassan de előre halad.
Ha már oly könnyűnek érzed a lépted,
hogy lábad nem is érinti a földet,
ha minden fájdalom csak távoli emlékünk,
köszöntelek Kedves, új világba léptünk.
(Horváth Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése