Éjjel
Látom éjeken át,
hogy szövi hálóját
álmokból az éj,
látom a holdsugár
arcodon lassan jár,
ölellek, ne félj.
Hallgatom sóhajod,
kifújod bánatod,
egyre messzebb száll,
választott csillagunk
az ablak sarkában
mozdulatlan áll.
Ajkadat csókolom,
füledbe azt súgom:
nagyon szeretlek,
szorosan megölelsz,
nem szólsz, nem felelsz,
csak fürtjeid nevetnek.
(Horváth Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése