Susanne: Lélek-kezed
Régen érzem mi ez,
folyton örök marad,
szorítja a kincset,
lélek-kezed lakat,
világba kiáltanám,
de tudom nem szabad,
neved súgom csendben,
párnám csak hallgat,
csalfa édes álmok
lassan életre kelnek,
hű szavad zálog
öröme lelkemnek,
hozzád köt minden,
s a szó már kevés,
te vagy már a kincsem,
minden oly mesés....
...lázban ég a nyár,
s dalolom fennen,
nincsen nekem más,
csak egy kis simulás...
....veled a végtelen
oly közel érzem,
leszel a végzetem,
nem bánom mégsem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése