Te vagy
A harmatcseppen megcsillanó napfény,
a csillagokra vigyázó Hold,
e hazug világban a tiszta erény,
jelenem, ki múltam is volt.
Őszi erdőn aranyló levél vagy,
ágon didergő jégszárnyú madár,
ha átölellek, már nem érhet fagy,
legyen bármilyen zord is a határ.
Édes csók vagy, forró ölelésem,
mellemben dübörgő szenvedély,
a világtól vagy menedékem
ha álommá olvad a csendes éj.
(Horváth Miklós)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése