Egy új életben újra látlak,
ismeretlen ismerős vagy,
vonz a tekinteted, a kezed, a hangod,
mintha együtt lettünk volna egykor.
Ismerlek már ezer éve,
de az életembe csak most léptél be.
Ismerős idegen vagy, nem emlékszem,
de ismerlek jól, ezt érzem.
Újra és újra összefon a sors,
érezzük és tudjuk ezt jól.
elveszítelek mindig és megtalállak,
összeillünk, együtt, egymásban.
Újra és újra kapcsolódunk megint,
egymást érintjük, a szív nem hazudik.
(Nagy Szaffina)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése