Merengek
Merengek, ülök az enyhén kopott, kék fotelben,
odakint az úton autók szaladnak,
nézem a fák hajladozó ágait,
nem tudom mikor éreztem utoljára magam ennyire szabadnak.
A Nap cinkosan kacsint be a frissen pucolt ablakon,
sárguló levelek is lesik délutáni csendem,
mélyeket lélegezve élvezem a semmit,
és tudom, ez most így van rendben.
Ma nem rohanok, semmi nem fontos,
hagyom, hogy átjárja a lelkem a nyugalom,
nem akarom megváltani ma sem a világot,
csak a bennem lévő belső világba utazom.
(Dóró Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése