RÉGMÚLT KARÁCSONYOK EMLÉKE...

RÉGMÚLT KARÁCSONYOK EMLÉKE...
 

Mindig azt mondjuk, de jó volt régen! Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?! Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy arany-papírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni, vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk és boldogok voltunk? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett... Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért ne érezzük ezt a régi, boldog érzést? Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban... Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok és tényleg minden. Ömlik ránk az ál-boldogság, és hogy „legyél boldog” mert karácsony van! Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a „régi vágyott” dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős,beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz... Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, ha csak egy percre is. És ugye hogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel. Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik. Igen,
haladnunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést. Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő... Kívánom, hogy mindannyian éljük át ezt a csodát, hogy a gyerekeink is így emlékezzenek majd vissza azokra a „régi” karácsonyokra...

 

Kicsindi Melinda/facebook