Ó Istenem!
Voltál
te már olyan szituációban, amikor már annyira hálás voltál, a szíved
annyira csordultig tele volt a szeretettel, hogy már csak annyit tudtál
mondani, hogy ó Istenem?
Ez az érzés ilyen volt!
Már csak éppen óhéberül nem mondtam azt, hogy ó Istenem!
Már annyira elállt a lélegzetem is, hogy már csak a sóhajtások közepette ennyit működött az agyam, hogy Ó ISTENEM!
Azt
hiszem ez az a helyzet, amikor mint gondolkodó lény megszűnsz létezni
és csupán csak beleolvadsz az Univerzumba. Parányi porszem vagy csupán,
melyen megcsillan a fény! Te vagy maga a fény! Árad belőled a
fény-szeretet! És a hála mindezért amit tapasztalsz gigantikusra nő!
Már
nem tudod és nem is akarod visszatartani, engeded, hadd folyón a
könnyed...mert szép, amit látsz, mert igazi ami eléd tárul, mert érted
van s te érte!
SZERETET!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése