Mikor a gyermek mosolyog

Mikor a gyermek mosolyog

Mikor a gyermek mosolyog,
a nagyvilág is felragyog.
S a puha, bársonyos réten
kinyílik a sok színes virág.

Nekik nincs még lidérces álmuk,
szeplőtlenek, mint az angyalok.
Gondtalan, boldog a mosolyuk,
amelytől fájó szíved is felragyog.

Vigyázz nagyon a gyermekre,
mert törékeny, mint egy kis virág.
Éld hát szépen az életet,
hogy boldogság várjon rá.

Olyan ő, mint a fénylő napsugár,
ragyog tőle az egész nagyvilág.
Ha vétked sok, ő akkor is szeret,
nevetésétől a lelked is megremeg.

Mikor arcán sűrű könny pereg,
töröld le szépen, gyengéden.
Vedd az öledbe, csókold meg,
s öleld szorosan a szívedhez.

Kicsinyke, nyiladozó bimbó még,
kitárulkozik néki a mindenség.
Fogd hát szorosan kis kezét,
hogy az úton el ne tévelyedjék.

(Tordai Mihályné)