Az Édesanyák emlékére

Azt mesélted anya,
Mikor csöpp voltam és gyenge,
Kezemet vontad vigyázó kezedbe.

Azt mesélted anya,
A sötétben féltem nagyon
Virrasztva kuporodtál mellém,
Fejem simítva: ne félj, nem hagyom!

Anya, mondd, hol vagy most?
Most, mikor titkos fiók őrizte emlékeid
Kezemben forgatom, simítom, fűzöm…

Anya, mondd, hol vagy most?
Most, mikor fényképed áztatja könnyem,
S ölelésed nélkül telnek éveim?

Anya, mondd, hol vagy most,
Hogy odafuthatnék hozzád,
S elmeséld újra, miért szép az élet…

Márványtáblát simít homlokom.
Adnám most neked magamat én,
Hogy térdelve melléd érhessek…

Anya, ha Te nem lettél volna, ma én sem vagyok,
Anya, mondd,
Anya mondd!
Ugye igaz?!
Ugye biztosan úgy van…?!
Ugye őriznek Téged odafent az angyalok?

(Srek Zsuzsanna: Az Édesanyák emlékére)