A legszebb játék

A legszebb játék

Tudod mi a legszebb játék,
elmeséljem neked?
Igen?
Akkor ülj ide mellém,
fogd meg a kezem.
Amit elmondok,
sosem éltem meg,
de itt cipelem, bent a szívemben.
A legszebb játék
a tiszta, gyengéd szerelem.
Ne mosolyogj -
a tükörben látom magam,
elszállt az idő felettem,
rám már a késő ősz telepedett,
de a teljesületlen álmok
nem vesznek el.
Álmodni idősen is lehet.
A szerelem nem csupán
lángoló vágy.
A szerelem az,
ha kezedhez ér kedvesed keze,
szíved már abba is beleremeg.
Amikor egy leheletnyi csók a nyakadon
úgy árad szét benned,
mint a kiáradó folyó vize
a kiszáradt földeken.
A hátadat érintő tenyér simítása
rezgésre készteti összes sejtedet,
úgy pendülsz tőle, akár egy hárfa,
csodás dallamot játszva.
A szerelem
hűvös érintés a lázas homlokon,
aranyló tea gőze,
párnádat igazító kéz,
egy csók a fáradt szemedre.
A szerelem
együtt nevet és együtt sír.
A szerelem
összekapaszkodó két virág,
csillagok alatt együtt álmodás,
harmat cseppjében ébredező vágy,
Nap fényében boldog kacagás,
Hold festette éjszakán
édes összeolvadás.

Mindez kísérhet egy életen -
lehet, idővel a láng
szunnyadó parázs,
ám melegét megőrizve,
ugyanúgy számíthatsz rá.
Érintése ugyanolyan lágy,
ugyanúgy átjár a boldogság.
A mosolytól szemednél
mélyebb lesz a ránc,
de ragyog benne a régi fény,
s egymást átölve ringat
- a ma is olyan szép.

Hát nem ez a legszebb játék,
amit megadhat az Ég?

(Egri Erzsébet)