Szeretet van bennem…
Láttalak,
s talán te is láttál már. Szerettelek, s talán te is szerettél már.
Felismerések, pörgések, kavargások… volt, hogy mélységek, volt, hogy
magasságok. Volt már félelem és volt már szeretet. Volt, hogy mindez
kint volt a végtelenben. Volt, hogy kint maradtam, volt, hogy kint
maradtál velem.
Talán már minden volt bennem, talán már minden volt körülöttem. Volt, hogy szerettem, nagyon szerettem. Szerettelek téged. Éreztem, hogy téged. Most mégis valami megváltozott. Most valahogy belőlem indul. Belőlem, mert bennem van. Én magam vagyok. Bennem a szeretet fényre és általa erőre kapott. Nem a sajátom, nem a tulajdonom. Én magam vagyok az állapot. Szeretet vagyok.
Szeretlek… valahogy máshogy. Most nem a szeretetet adom, most magam vagyok. A szeretet bennem ragyog. Nem ajándékot hoztam, hanem magamat adom. Hiszen bennem van mindaz, amit csak adhatok. Szeretet vagyok. Bennem van a szeretet. Bennem… de most nem csak a szívemben. Benne minden sejtemben. Minden belégzésben és minden elengedésben. Szeretetem benne az együttérzésben. A kezemben, az érintésemben. Bennem…
Szeretetem az áramlásban, az élet természetes folyamatában, a körforgásban, s aztán a körön kívül… csak úgy a világban. Bennem van… a szeretet bennem van. Annyira új és mégis annyira gyengéd. A változás finoman, lágyan érkezett, nem csapott szelet, nem kért és nem követelt, csak megjelent. Jött, magával hozta a valódi szeretetet, s aztán tovább ment, talán most hozzád érkezett.
Most ha rád nézek, vagy rá nézek, vagy bárkire tekintek, nem azt mondom, hogy szeretlek téged. Csak annyit súgok halkan: „Szeretet van bennem”!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Talán már minden volt bennem, talán már minden volt körülöttem. Volt, hogy szerettem, nagyon szerettem. Szerettelek téged. Éreztem, hogy téged. Most mégis valami megváltozott. Most valahogy belőlem indul. Belőlem, mert bennem van. Én magam vagyok. Bennem a szeretet fényre és általa erőre kapott. Nem a sajátom, nem a tulajdonom. Én magam vagyok az állapot. Szeretet vagyok.
Szeretlek… valahogy máshogy. Most nem a szeretetet adom, most magam vagyok. A szeretet bennem ragyog. Nem ajándékot hoztam, hanem magamat adom. Hiszen bennem van mindaz, amit csak adhatok. Szeretet vagyok. Bennem van a szeretet. Bennem… de most nem csak a szívemben. Benne minden sejtemben. Minden belégzésben és minden elengedésben. Szeretetem benne az együttérzésben. A kezemben, az érintésemben. Bennem…
Szeretetem az áramlásban, az élet természetes folyamatában, a körforgásban, s aztán a körön kívül… csak úgy a világban. Bennem van… a szeretet bennem van. Annyira új és mégis annyira gyengéd. A változás finoman, lágyan érkezett, nem csapott szelet, nem kért és nem követelt, csak megjelent. Jött, magával hozta a valódi szeretetet, s aztán tovább ment, talán most hozzád érkezett.
Most ha rád nézek, vagy rá nézek, vagy bárkire tekintek, nem azt mondom, hogy szeretlek téged. Csak annyit súgok halkan: „Szeretet van bennem”!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése