Mesélj!

Mesélj!

Meséld el nekem, mit látsz,
mikor rajongó szemem lázasan
kutatja tekinteted.
Meséld, mire gondolsz,
mikor ajkamon vágytól égő
ajkad remeg.
Mikor az életünk csak a pillanat,
melyben örökre elveszünk,
mikor a lét nemlét,
mikor az ég borong felettünk.
Mesél! Mesélj! Mesélj!
Csak hallhassam hangodat!
Mesélj! Mesélj! Mesélj!
Csak csodáljam arcodat!
Mesélj! Mesélj! Mesélj!
Csak érezzelek!
Mesélj! Kérlek, mesélj!
Szavaid szólamok,
a viharon is túlzengenek...

(Gallai Gabriella)