Rohanó ősz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rohanó ősz

Mint megpörgetett gyűrű,
forog velem e gyönyörű mű,
ropogós, suhanó falevelek táncán,
tél és nyár bolondos nászán.

Röpke életek suhannak
réteken, mint egy sugallat,
nem tudhatják, meddig óv az erdő,
meddig lesz még lombos ernyő?

Cseppekben távozott a nyár,
összegyűlt, s nagy tócsákban jár
mindenki, és a tél felénk halad:
először lépked, utána már szalad.

(Dombay Fatime Glória)