A szerelem él

A szerelem él

Milyen eszményien szép nekem ez a világ,
Mely az emberi szívben végtelen,
Csupa gyönyör, meleg érzelem és vágy,
Mely bennem izzik, s mint az életet érlelem.

Szerelem, mely, mint láthatatlan erő átölel,
S elhalmoz a magasztos érzések szép emlékeivel,
Benne összpontosul a kín, a fájdalom, a gyötrelem,
De ott érlelődik csupa fényben, e pici szívben
Egy halhatatlan, örök szerelem.

Gondolat lehet-e más, mely titokban
Annyi szépet formál a szőke vadonban,
Vagy lehet-e emlék, mely annyi élményt,
Szerelmi szövődményt ezernyi szállal összefogva
Egy emberi sors kételyét, hitét magával ragadja.

A pálya, melyen az ember érzésvilága tudattá finomul,
És mint hajtóerő, mint örök vágta,
E szellemek csodás világa
E pici szívben mind összpontosul.

E roppant erő, a végtelen akarat,
Mely szerelmünk, vágyaink tüze,
Mint az élet, örökkévalóság
Véges végtelenje.

Szerelmem, hogy elhalmoztad szívem,
Titkos kertem bűvös világát,
Hol a vágy, az édes érzelem és vonzalom
Mind megérlelődött forró ajkamon.

Élet, mely nekem egy rózsaszálban éled,
Ezernyi rubint kövecske fényed,
És bájos, csodálatosan szép szellemi világod
Őrzi e kincseket.

 

(Dr. Mihályi István)