Vígh Lilla:Engedd el!

Az ember lelke gyakran vágyik egy kis magányra,
Amikor csendben elvonulhat önmagával.
Én is sokszor keresem saját magányom.
Merengek, de mindig a múltam találom.

A múltamban oly sok emlék kereng,
Harag, dac, akarat, elszánt értelem.
Fel-felröppen újra milliónyi kérdés.
Hogyan? Minek? Miért? Miért pont én?

Előtör, belém villan ekkor a válasz.
Hagyd már! Engedd el! Nyiss utat a mának!
Adj hálát a nap fényéért, a levegőért!
S élj szeretetben a lelkeddel a boldog jövőért!