Isten a szívünkben van

 

Isten a szívünkben van

Isten a reggelbe költözött,
arannyal festette meg a Napot.
Majd megbújt a zöld rügyek között,
és szórt rájuk harmatot.
Isten a szívekbe költözött,
hogy tegyünk vagy száz csodát,
s hogy meglásd a szépet a csúf mögött,
túl a szereteten át.
Kezünkbe adta a fényt, mint ajándékot,
a szívet, mivel oly sokat érzel...
Becsülj hát minden napot,
és érezd, a szeretet nem vész el.
Lángra kap egy apró öleléstől,
egy félszeg mosolytól,
egy jó beszélgetéstől
vagy egy tüzes csóktól.
Isten ott van mindenhol,
keresd magadban.
Ha kérded, hogy: "miért nem szól?"
Mondd, miért akkor hívnád, ha baj van?
Engedd mindennap magadhoz,
s napjaid áldottak lesznek,
nem számít, az élet mit is hoz,
Te élj a szeretetnek.

(F. Zoltán László)