Tavaszok bimbóznak ártatlanul,
újszülötti esélyt kapva álmodják
a reményteli, tiszta, selyemfényű,
s madárdallal várva-várt csodát.
Nyarak pezsegnek és a csillogás
eseménydúsan nyüzsgő izgalmát,
érett, tüzes vágyakkal fűszerezik,
feledhetetlen, forrongó éjszakák.
Őszök ragyognak, aranyló barna,
sárgásvörös gyönyör a búcsúzás.
Csak a könnyező hajnalok ölében
búskomor, hűvös a lassú elmúlás.
Telek tündökölnek fehér fényben,
amíg kristály a folyamán vegetál,
és a sűrűsödő jégzajlás zátonyon,
vagy szűkületben torlódva megáll.
(M. Kovács Roni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése