Furcsa játék

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Furcsa játék

Szeretlek, Élet!
Minden egyes pillanatot,
Melyet megélek.
S talán élni fogok.

Édes leheleted gyöngyszem,
Tündöklést rejt, valósat,
Mosolyt fakaszt szívemben.
A Lét álmot fest valómra.

Majd keserű csókot áldasz,
Vérem vörösével mázolsz,
A remekmű torz képet ad.
Belül tombolok, hideg van, fázom.

De a vihar tompul, még kavarog,
Hitem csillapítja örvényét,
Az Eddig és Most szilánkjai a vásznon.
Ezután mi lesz, vak jövőkép.

Ahogy egyre csak nézem,
Folyton másnak látom,
Másnak, majd érdekesebbnek...
Fura absztrakt. Már nem is bánom.

Hisz erőt kaptam az újhoz,
Talpra állni és építeni,
Éltem parányai virágon, szirmon.
Szél hűsíti, Nap melengeti.

Csoda játék ez, szeszélyes,
Örökkön változó éji mécses,
Szép lángja lobban meg szívemben.
Igen, ez lesz az én Életem!

(Kiss Gabriella)