Az advent jelentése

Az advent jelentése

Az advent szóról sokaknak a várakozás jut az eszükbe: a karácsonyt megelőző felkészülést, az ünnepre történő várakozást jelenti számukra. Nekünk, keresztyéneknek azonban tudnunk kell, hogy a szó ennél jóval gazdagabb jelentéssel bír!
Az advent kifejezés az „adventus Domini” szókapcsolatból ered, ami az Úr eljövetelét jelenti, mégpedig legalább háromféle értelemben: Jézus születését az evangéliumi beszámolók szerint, a második eljövetelét az utolsó ítélet napján, valamint Jézus befogadását a szívünkbe. Vegyük sorra mindhárom adventet!
A karácsonnyal kapcsolatos ünnepségek leginkább Jézus megszületésére koncentrálnak. Megszámolni sem lehet azoknak a művészeti alkotásoknak a számát, amelyek ebben a témában születtek. A legtöbb festmény idealizáltan ábrázolja az Úr megérkezését, hasonlóképpen az énekek és a versek is. A Biblia azonban árnyaltabb képet ad Jézus születésének körülményeiről. Hiszen amellett, hogy a napkeleti bölcsek és a pásztorok dicsőítették az Urat, arról is olvasunk, hogy az áldott állapotú Máriának nem voltak hajlandók az emberek szállást adni, aki így kénytelen volt állatok között, istállóban megszülni a gyermekét és bölcső híján abba a jászolba fektetni, amelyből egyébként az állatok szoktak enni (Lk. 2:7). Mindez azonban nem volt elég! A családnak Egyiptomba kellett menekülnie Heródes elől, aki megparancsolta, hogy minden kétesztendős és ennél fiatalabb gyermeket öljenek meg Betlehemben és környékén (Mt. 2:13-18). Így vált valósággá János apostol kijelentése: „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (Jn. 1:5).
Egészen másképpen fog megtörténni az Úr Jézus második eljövetele. Miután földi életében minden megaláztatást, fájdalmat és kínt elszenvedett, ezúttal nagy hatalommal és dicsőséggel jön el az ég felhőin (Mt. 24:30). Nevére minden térd meghajol (Fil. 2:10). Eljön ítélni élőket és holtakat, ahogyan az Apostoli Hitvallásban is mondjuk. A kérdés csupán az, hogy Urunk második eljövetelét hogyan várjuk? Vannak, akik az eljövetelének időpontjával kapcsolatos jóslatokat tanulmányozzák, noha Jézus világosan megmondta: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Mt. 24:36). Néhányan bár hisznek benne, de nem készülnek rá. Ők könnyen úgy járhatnak, mint az öt szűz a tízből, aki nem vette meg időben az olajat a lámpáshoz (Mt. 25:1-13). Aki azonban hittel készül az Úr Jézus eljövetelére, pontosan tudja, mit várhat: új eget és új földet, amelyben igazság lakik (2Pt. 3:13). A második eljövetel eltöröl minden könnyet és fájdalmat, és a halál nem lesz többé (Jel. 21:4). Érdemes ebben a várakozásban élni!
Az Úr eljöveteléig tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan élünk. Jézustól kapott két ígéretet érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatban. Az egyik így hangzik: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn. 7:37) Mire is szomjazik a mai kor embere? Leginkább vigasztalásra és örömre. Jézusnál mindkettőt megtalálhatja, de ennél a mi Urunk sokkal többet ígér: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn. 4:14). S ha a megtérő ember forrássá válik, a Szentlélek által másoknak is olthatja a szomját.
Nincs nagyobb ajándék az örök életnél. A mi Jézusunk az életét adta azért, hogy mi ezt megkaphassuk. Földi élete végén új parancsolatot adott nekünk: „Szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn. 13:34)

Szívből kívánom testvéreimnek, hogy a tárgyi ajándékokon kívül Jézus bennünk munkálkodó szeretete is kerüljön a karácsonyfa alá!

dr. Nagy Gábor István
presbiter