Rezdülés
Álmodozva a csillagok alatt,
szavak nélkül hívlak, sóhajommal,
ám ostromom feléjük hasztalan,
mert odafenn csak tovább ragyognak.
Elér-e árasztó vágyódásom,
ahogy holdról vetül fény az éjre,
vajh meghallod-e néma vonzásom
egyetlen érzéki rezdüléssel?
Ne adj a búnak, ne hagyj magamra,
tapadj szívemhez ismét, úgy várom,
szerelmem érted ég lankadatlan!
Az égi lámpás elbújt, nem látom.
Állok árván: De mögöttem hallak;
s két kezed öleli át világom.
(Baranyai Attila)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése