Tulok Teréz: Szeretet
Szeretem a csendet, mert megnyugtató,
Mint eget tükröző mélykék, tiszta tó.
Szeretem a napfényt, mert felmelegít,
Szeretem a nótát, mert jó kedvre derít.
Szeretem a gyermekszáj édes mosolyát,
Ártatlan, kék szemek tiszta sugarát.
Meghallom benne az égi zenét,
Melyet az angyalok kürtölnek szerte szét.
Szeretem az ágak közt játszadozó napfényt,
A hitet, a szeretetet, és a reményt.
Szeretem az erdők üde illatát,
Fészkén pihenő kismadár dalát.
Szeretem a hegyet, virágos mezőt,
Mert meglátom bennük a nagy Teremtőt.
Szeretem a rétet, füttyös ligetet,
Ahol éjjel-nappal nyugalmat lelek.
Szeretem a szépet, melyre szívem vágyik,
Szeretem a jót, mit szomjas lelkem áhít.
Az Istent, a Mindenhatót, az Atyát,
Ki meghallgatja kérésünk minden szavát.
Szeretek én mindent, miben csak meglelem
A te kezed nyomát édes Istenem!
"Szeretem az erdők üde illatát,
VálaszTörlésFészkén pihenő kismadár dalát.
Szeretem a hegyet, virágos mezőt,
Mert meglátom bennük a nagy Teremtőt.
Szeretem a rétet, füttyös ligetet,
Ahol éjjel-nappal nyugalmat lelek.
Szeretem a szépet, melyre szívem vágyik,
Szeretem a jót, mit szomjas lelkem áhít."
-szívemből szólt a költőnő...
Egyetértünk, szívemből szólt a vers írója-mintha a saját érzéseimet, gondolataimat tükrözné vissza...
VálaszTörlés