Megtaláltalak…
Engedd, hogy legyek a bérced,
ahonnan, mindig örömmel nézed
az elfutó lidércfények táncát
s az éj simítja el a napnak
megannyi ronda ráncát…
Csendes a hold, fénye
a kéjt-arcodra festi,
e mámoros érzést
s már el nem ereszti…
Dúdol egy dallam,
felüti halkan a fejét
zsong, körbe jár,
monoton ütemre muzsikál.
nem tudod, nem is tudhatod az ütemét…
csak érzed, belopta tüzét a vágynak, s eléget
mégis örökre kívánod az egészet…
Hallgatod, mit üzen, talán meg is szereted,
s mint fájó keresztet, mégis örömmel viseled.
mert e csodás érzést feledni nem lehet…
Csak egy jelre vársz, ints, ha menni készülsz,
mert ha rám találsz, karjaimba szédülsz.
könnyű lesz az álom, az éj is vele szépül…
Örömünnep várjon, s a szerelem vendégül…
(Barnaby)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése