Tudd... holnap is Szeretlek!
Álom lebben,
lopakodik az éj ködén át,
az együttlét varázsa a lelkemig hatol.
Ábrándos sóhajok
a szavak kertjében,
gyengéd, mámorító
csókod még ringat,
a pajkosan mosolygó
hajnali fényben valahol.
Szomorú szemedben
tengernyi fény csillan,
érzem a búcsú neked is fáj...
Karjaidban, szelíd ölelésben,
hol a hűség romlatlan fénye
nekünk ragyog,
vágyakozó kéj fodrozza
még az éjszaka szirmát,
s csendes sóhajom,
hallhatod.
Lehunyom szemem...
kezed bársonya simít,
s a szerelem mosolya
lelkembe lopózva,
szétszórja apró kincseit...
Még itt vagy, s máris hiányzol...
a gyönyör ajtajában elszenderülve,
a meghitt pillanat,
szenvedélytől ittasan táncol.
Tudd... holnap is Szeretlek!.
Osonj álmaim egén...
szárnyaljon lelkünk a szerelem
tündöklő fellegén,
hol a csend és nyugalom
kéz a kézben jár,
hol az öröklét fénye,
megannyi picinyke csoda,
vágyaink végtelen vonzásában
szívemnek, szíved... örökre otthona.
(György Viktória Klára)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése