Csendjeink
Ne hidd el a lélek csendjeit,
Ha hallod, hozzád mindig beszél.
Én nem szólok, az ajkam csendje itt
Elhalad, mint a búcsúzó szél.
A szám hallgat. A lelkem beszél.
A lélek csendjeit te el ne hidd,
Míg hall a szíved a hallgatáson át,
Szól a szem, és benne fény vakít,
Lásd e néma szavak táborát!
A szem beszél a hallgatáson át.
A lélek csendjeit én sem hiszem,
A néma beszéd még bizalmasabb,
Mert a csendben eléd a szívem teszem,
S e pillanat néha mindennél többet ad.
A hallgatás mindig bizalmasabb.
(Miléna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése