...egyszerűen szerelem...

...egyszerűen szerelem...

Egyetlen dolog van a világon, ami soha, senkit nem zavar... és ez a szerelem. Ez a bonyolult és összetett érzés, amit életünk során többször is van szerencsénk átélni, ami gyakran fáj, és mégis az egekig repít. Annyi érzésre haragszunk, de erre az egyre sosem. Szeretjük érezni, s amikor nincs, akkor mocskosul hiányzik... akár bevalljuk... akár nem.

Nincs a világon szebb érzés... és ezt mindenki elismeri. A költő, aki megénekli, a festő, ki megfesti, és a zeneszerző, ki megkomponálja... s mind-mind őszintén teszi. Mert a szerelemnek ódája, dallama, és színei vannak.

Pedig tulajdonképpen egy vacak kis izé...! ami meghatározhatatlan, megfoghatatlan, és megfejthetetlen. Emberi aggyal felfoghatatlan, jelentéktelen csöppnyi valami! Csupán egy furcsa, szorító érzés a gyomrodban, egy állandóan sajgó izgalom a szívedben, egy hullám... ami magával sodor, egy merülés... amely mélybe húz, egy villanás... mi elvakít, egy szárnyalás... mely az egekig emel. A szédülés, a forgás, a lebegés, az ájulat, a kábulat és a mámor... a vágy, a gyönyör és a kielégülés. Izgalom és nyugalom, egy selymes, simogató, elringató dallam... s egy hosszú, andalító tánc. Egy olyan életérzés, ami mindent maga mögé utasít... józan észt... s érveket. Észbontó, ködösítő, tompító, fájdalomcsillapító, kábító és mámorító...

Mégis egész életünkben ezt az érzést keressük... hol megtaláljuk... hol elveszítjük... de folyamatosan vágyunk rá, mert kell nekünk ez az apró micsoda...! micsoda...? egy csoda...! egy vacak kis izé... ami egyszerűen szerelem.


(pirospipacs)