Tavasz

Tavasz

A tél mély álma véget ért,
a tavasz kinyitja végre ablakát,
nesztelen fuvallat suhan a réteken,
s elhinti a virágmezők illatát.
Tündököl egy varázs,
a lélek fényárba öltözött,
ringatózik csodás madárdallal,
s zümmögő méhek raja zsong
a rügyező fák között.
Virágízű szellő simogatja
a lombosodó fákat,
vidám táncot járnak az
éledő fűszálak.
Megújul az érzés
az emberi szívekben,
s kiteljesedik boldog szerelemben.
Szivárvány csillan
a holdfény leheletfinom szálain,
s tündököl a természet
a nappal színesre
festett vásznain.
Ragyog a napsütés
a hajnal hozta,
harmatos pázsiton,
virul a határ is
a fényözönben fürdő
bársonyos balkonon.
Virágtengerré lesz
e földi éden,
gondolat szárnyán
üzen a remény,
a vágyak remegve osonnak,
s beteljesül az áhított
várva-várt holnap.
A tavasz bűvös muzsikája
mindenkihez elér,
szétszórja mosolyát,
s az évszakok csodája
beragyogja mindenki
lelkét és otthonát.



(György Viktória Klára)