Te meg én
Hajnallá álmodlak minden éjjelen,
rezzenő valódra rácsukom szemem,
csendedből iszom az éjfél sóhaját
- rám borul, betakar mint óvó nagykabát.
Szemedben gyűjtöd nekem a tündefényt,
tenyereden tartod a szép "együtt- reményt",
szívedben dübörög a legszebb vallomás,
fülem odahajtom - nem érti senki más!
(Havas Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése