Emlékeimről..
Elfogy, oly` gyorsan fogy az idő,
s én állok száguldó létem peremén,
a végtelen idő sodró folyamában
csupán egy röpke pillanat enyém.
Számolnám a percek múlását,
melyeket elrabolt a tegnap,
látom életem lassú változását,
a múltról csak emlékek maradnak.
Édesek, akár a méz,
ifjúságom mulandó, boldog percei,
ahogy átölel egy aprócska kéz -
a gyermeki létnek gyöngyszemei,
Lélek-táplálék...
megannyi gyönyörű, éltető csoda,
egymásért dobbanó szív,
mely a szeretet örök otthona.
Emlékek, melyek egy valaha ifjú lány
múló életéről mesélnek,
emlékek, melyek csodás képei
az idő gyorsan forduló kerekének.
Állok száguldó létem peremén,
oly édes-bús a megélt pillanat,
rohan az idő, s csak lélegzetnyi emlék,
mi életem után, egyszer majd megmarad.
(Vajay Tiborné)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése