Fények ülnek
Fények ülnek a táj vállára,
zöld mosoly terül a dombokon,
ábrándos hajtások lesnek a nyárra,
kisimul redőzött homlokom.
Nézek szépséges, táguló világba,
örömkönny borítja két szemem,
tudom, hogy vársz, s Te érzed: várlak,
egymáshoz simít a végtelen...
(Havas Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése