Egy
napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai
napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem,
hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne
foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak
és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és
kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben
létezem, és az időtlenségben élek. Néha majdnem kétségbeejtő ennek a
tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az
egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi
küzdelmek sokértelműségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget,
a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a
múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem
kétségbeejtő ez a határtalanság, (...) és én mégsem kívánok változtatni
rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és
formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet.
(Kassák Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése