Annyit álmodtam rólad

                                                                                

Robert Desnos:Annyit álmodtam rólad

Annyit álmodtam rólad

Annyit álmodtam rólad, hogy már nem is vagy valóság.
Lesz-e még időm elérni ezt az élő testet,
s megcsókolni e szájon ennek a drága hangnak születését.

Annyit álmodtam rólad, hogy karjaim, melyek úgy hozzászoktak,
hogyha árnyadat átkarolják,
a saját mellemen kulcsolódnak össze,
talán nem is tudnák átérni testedet.

S ha valódi alakjában megjelennék az,
ami napok, és évek óta kísért s fogva tart,
magam változnék árnnyá, biztosan.
Ó, érzelmek billenő mérlege.

Annyit álmodtam rólad, hogy most már biztosan késő lenne felébrednem.
Álltomban alszom. Testemet kitárva élet és szerelem minden tüneményének,
és te, te számomra egyedül létező,
tán még annyira sem tudnám megfogni a te homlokodat és ajkadat,
mint a legelső erre jövő ajkát és homlokát.

Annyit álmodtam rólad, annyit jártam, beszéltem,
aludtam a kísérteteddel, hogy mégsem marad számomra más,
mint, hogy kísértet legyek a kísértetek között,
hogy százszor árnyabb árny legyek az árnynál,
mely életed napóráján vidáman sétál
most és mindörökké!