Komáromi János:
... és közeledett a szád
nyári fények
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött
... és közeledett a szád...
illatod átölelt,
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod
... és közeledett a szád...
pillanatokba
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények
... és közeledett a szád...
bőröd sima
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat
... és közeledett a szád...
forró lüktetéssé
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése